TOLLASLABDA – MULTI ALARM SE

Egy kis ismertetőt szeretnénk készíteni minden héten az egyesületünket érintő játékosokkal, edzőkkel, támogatókkal kapcsolatban. Feltárunk emlékeket a múltból, beleláthattok a jelenbe, és megismerhetitek fiatal versenyzőink elképzeléseit a "jövő tollaslabdájáról".

2022 – I. Gradwohl Dániel

Danival kezdenénk, egyesületünk egyik legidősebb, jelenleg is aktív játékosával. Sok-sok éves edzés, versenyzés van mögötte, és a mai napig is segíti a csapatot az első osztályú versenyeken. Tizenévesen nem lehetett kirobbantani a csarnokból, hihetetlen odaadással küzdött minden nap azért, hogy a pályán jobb lehessen. Bár Dani 27 évesen már dolgozik, ami mellett már nem az edzés az első, így is beáll sokszor segíteni a fiataloknak. Bármikor szívesen látjuk, sokat tanulunk tőle, és a hangulatért is sokszor ő a felelős.

Dani:

Hogyan kerültél közel a tollaslabdához?

2006 telén ismerkedtem meg a tollaslabda sportággal. Egy általános iskolás osztálytársam, egyben barátom vitt el az első edzésemre a Koch Valéria Általános Iskolába. A pécsi tollaslabda sport akkoriban még mondhatni gyerekcipőben járt, kezdetben minden héten nagyjából 2-3 edzésre volt alkalmam eljutni. Viszonylag sokan voltunk a lehetőségeinkhez képest, amely akkor 4 pályát jelentett.

Miért a tollaslabda?

Előtte körülbelül 5 évig fociztam a PVSK-ban. Első élményeim a tollassal hamar ráébresztettek arra, hogy sokkal jobban fekszik nekem a toll, mint a bőr. Azt érzem, hogy nálunk az ember eredményessége a legnagyobb részt saját magán múlik. Rengeteg a befektetett energia, lemondás, és az egyéni sportban könnyebben találtam meg így a motivációt. A sikereimet sajátomnak éreztem, és ha esetleg vereséget szenvedtem, kizárólag magam okolhattam érte. Később viszont megtanultam, hogy bár egyedül vagyok a pályán, a sikernek rengeteg összetevője van.

Legszebb pillanataid, eredményeid az elmúlt 16 évben?

Egyik legszebb gyermekkori emlékem, eredményem a 2011-es diákolimpia. Sikerült a dobogó legfelső fokára állnom, sok év álmodozás után. Úgy érzem, hogy az a verseny hozta meg nekem a nagy áttörést. Rengeteg élményem és eredményem következett utána, amit fel sem tudnék már igazán sorolni. Többszörös felnőtt Magyar Bajnok vagyok a csapattal, és sikerült egy egyéni felnőtt Magyar Bajnoki cím is így a végére (Krausz Gergellyel). Nem az eredmények a fontosak így utólag, hanem az a tapasztalat és rengeteg élmény, amit az évek alatt a sport és a csapat által szereztem. Barátok, és olyan helyek, országok, ahova valószínűleg soha nem jutottam volna el.
Talán a legemlékezetesebb pillanat a számomra a 2015-ös Magyar Nemzetközi Bajnokság, ahol a kvalifikáció első(!!!) körében, egy teljes csarnok szurkolt nekem, és egy szoros 3 szettes mérkőzésen vertem meg a cseh ellenfelem. Nagyon szívesen emlékszem vissza arra a napra.

Miért kezdjen el egy kisgyerek tollaslabdázni?

A tollaslabdát azért ajánlanám a gyerekeknek, mert bár nagyrészt egy egyéni sport, ez a közösség , ami engem a pályafutásom alatt végigkísért, olyan, mint egy nagy család. Jó kedv, életre szóló barátságok, közös programok, és számtalan gyönyörű és érdekes hely. Nem biztos, hogy mindenki „világbajnok” lesz benne (én sem lettem, sőt! 🙂 ), viszont annyi élményem és kalandom van, hogy sokáig mesélhetnék.

Kik inspiráltak az évek alatt?

Kezdetben Bucsi Endre, majd hamarosan a fiatalon elhunyt Károlyi Ákos kezdett el velem foglalkozni, aki nem csak nagyszerű edző, de egy remek pedagógus is volt. Úgy érzem, hogy a leghálásabb Ákosnak lehetek, aki egy roppant alázatos, lelkiismeretes és becsületes edzőnk volt. Rengeteg mindent köszönhetek Laci bácsinak, aki nem csak az erőforrásokat biztosította a karrieremhez, hanem a civil életben is számtalanszor segített, bátorított és bíztatott, hogy küzdjek tovább, és meg lesz az eredménye. Most azt érzem, hogy meg lett az eredménye. Köszönök mindent!

utóirat: Sosem kések. 16:45, az 16:45 ! 😉

Köszönjük Dani!