Nyomtatás
Találatok: 715
 
TOLLASLABDA – MULTI ALARM SE
 
Egy kis ismertetőt szeretnénk készíteni minden héten az egyesületünket érintő játékosokkal, edzőkkel, támogatókkal kapcsolatban. Feltárunk emlékeket a múltból, beleláthattok a jelenbe, és megismerhetitek fiatal versenyzőink elképzeléseit a "jövő tollaslabdájáról".
 
2022 – III. Pádár Pál
 
Pali egyesületünk egyik legmeghatározóbb játékosa volt a kezdeti években. Elszánt, szorgalmas, fanatikus hozzáállásával , a Magyar Tollaslabda egyik ikonikus játékosává nőtte ki magát. Sajnos 2011-től már nem az egyesületünk játékosa, azonban azt gondoltuk, hogy megkérdezzük, hogyan emlékszik vissza a pécsi mindennapjaira és a tollaslabdára. Legemlékezetesebb momentum, ahogy a későbbiekben Pali is említi, egy 2009-es győzelme, és a mérkőzés utáni pillanatai. Aki akkor itt volt a csarnokban, nem fogja soha elfelejteni Pali örömét.
 
Pali:
 
Mesélj egy kicsit a kezdetekről!
 
Gyermekként a foci volt a mindenem, azonban egy nap bátyám hívott, hogy mi lenne, ha kipróbálnám a tollaslabdát. 2002-ben így Segesden lekerültem az első tollas edzésemre. Úgy gondolom, hogy az egész életemet befolyásoló/megváltoztató döntés volt, hogy kipróbálom ezt a sportágat. 12 éves voltam, amikor Pánovics Imre bánál kezdtem, és próbáltam az alapokat elsajátítani. Kicsit le voltam maradva az akkori korosztályos válogatott csapattársaimhoz képest ( Filó Bence, Árvai Adrienn ), de mindent megtettem annak érdekében, hogy behozzam a lemaradást.
 
Mi fogott meg a tollasban?
 
Nem is a kezdeteket említeném ezzel kapcsolatban. Eleinte bár szerettem az amatőr szinten szervezett régiós versenyeket Bagodon, majd Ákos hívására Pécsre kerültem, és szerelmes lettem a sportágba. Néztem nap mint nap a világ legjobbjairól videókat, felugrásaikról, elképesztő labdameneteikről. Nem hittem el, hogy ez a sportág mennyire más, mint amit addig ismertem belőle.
 
Nevelőedző?
 
Mint már említettem, az első edzőm még Segesden, Pánovics Imre volt, majd miután Pécsre kerültem Károlyi Ákos lett az edzőm, és igazából ő tanított meg nekem mindent a tollaslabdáról. Emlékszem, hogy az első évben, amikor Pécsre kerültem, hetente háromszor kijött a belvárosból a kertvárosba, hogy nekem még a suli előtt, egy órás külön edzést tartson. Nehéz lenne vitatkozni azon, hogy ki volt rám a legnagyobb befolyással.
Ehhez hozzá is fűzném az egyik legszebb gyerekkori emlékemet. Nem fogom elfelejteni, amikor Ákos odajött hozzám, és megkérdezte, hogy lenne-e esetleg kedvem Pécsett tollaslabdázni. Mellé tette, hogy nem látott még ilyen srácot, aki ekkorát tud a labdába ütni, és azt sugallta, hogy hosszútávon is lát bennem potenciált.
 
Egyesületünknek meddig voltál tagja?
 
Én voltam az első 2005-ben, aki Pécsre került az egyesülethez más klubból. Hat éven keresztül, 2011-ig voltam a csapat tagja.
 
Legszebb eredményeid, pillanataid?
 
Talán a legszebb, amikor a 2009-es Felnőtt Magyar Bajnokságon, az akkoriban szinte verhetetlen Horváth Kristófot sikerült felülmúlnom. Nagyon boldog voltam a mérkőzés után, és nem hittem el, hogy ez megtörtént.
Legjobb eredményeim közé tartoznak a Magyar Csapatbajnokságok megnyerése a Multi Alarm SE-vel, illetve a későbbiekben már a debreceni csapat színeiben vegyes párosban (Gonda Daniellával), és férfi párosban (Csiszér Leventével) is sikerült döntőbe jutnom a Magyar Bajnokságokon.
 
Esetleg bármilyen tanulságos sztori, történet?
 
Talán, hogy középiskola után semmilyen ötletem nem volt, hogy mit kezdjek magammal. Továbbtanulás vagy munka? - nem tudtam eldönteni, és sajnos egyiket sem vettem elég komolyan. Ez ahhoz vezetett, hogy hazaköltöztem Segesdre, és megszakadt a kapcsolatom a Multi Alarm SE-vel.
 
Van esetleg Példaképed?
 
Persze, Lee Chong Wei! Sajnos elveszítette az olimpiai és világbajnoki döntőit is, de 349 hétig vezette a férfi egyes világranglistát összesen. Hihetetlen játékos volt! Nagyon sok motivációt tudtam meríteni abból, hogy őt figyeltem.
 
Miért ajánlanád a gyerekeknek/amatőröknek a tollaslabdát?
 
Véleményem szerint a tollaslabda az egyik legnehezebb labdajátékok egyike. Aki el szeretne fáradni, sokat mozogni, és mellette még szereti is az ütős labdajátékokat, nekik mindenképpen ajánlanám.
 
A gyerekek szerintem a versenyszerű sportolás alatt rengeteget megtanulnak az életről. Küzdést, akarást, fegyelmet tanít nekik, és rengeteg élményt is szerezhetnek vele.
Összességében neked a tollaslabda…?
 
Nekem a tollaslabda volt a mindenem. A tollasnak köszönhettem, hogy elkerültem Segesdről, és így nagyon sok helyre eljuthattam, nagyon sok emberrel találkozhattam, megismerkedhettem, és nagyon sok mindenre megtanított. Sokat fejlesztett az élet minden területén.
 
Mit jelent számodra a csapat, illetve jelentett a MASE?
 
Nekem ez volt az első csapatom amiben játszhattam a csapat bajnokságokon is, és értünk el első helyezést többször is. Nekik köszönhetem azt is, hogy bekerültem a Felnőtt Magyar Tollaslabda válogatottba, és részt vehettem több nemzetközi csapatbajnokságon is. Nagyon szerettem ott lenni, a csapattársakkal lenni, és az edzéseken kívül is sok időt töltöttünk együtt.
 
Kik segítették a legjobban a tollaslabdás karriered?
 
A leghálásabb két személynek vagyok, amiért folyamatos segítséget nyújtottak a pécsi éveim alatt. Az egyikük Károlyi Ákos, aki amellett, hogy az edzőm volt bármiben számíthattam rá, de a leghálásabb Zsolt Lászlónak lehetek, aki a kezdetektől fogva, végig támogatott engem.
 
Jelenlegi mindennapjaid?
 
Jelenleg Debrecenben élek és dolgozok már 8 éve. A munka mellett hetente 2-3 alkalommal is edzek.
 
Személyes információ magadról?
 
Amellett, hogy szeretek dolgozni, szeretek sportolni, imádok bulizni is! 🙂
Pécsett én húroztam szinte mindenkinek az ütőjét, el sem álltam a húrozó gép mellől!
 
Utóirat: Ha Pali felugrott, nem kellett a „T” vonalra állni. 🙂