Nyomtatás
Találatok: 573

 

TOLLASLABDA – MULTI ALARM SE
 
2022 – V. Gregor McVean
 
Gregorral készült a következő cikk, amiben nagyon sok érdekes információt osztott meg velünk!
Alázatos edző, profizmusra éhezve. 

 

 

Gregor:

 

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a tollaslabdával?

Az egyik gyerekkori barátomhoz jártam át 6 éves koromban otthon, Skóciában, és mivel ő tollaslabdázott, én is elmentem az egyik edzésre.

 

Ki/Mi volt rád a legnagyobb hatással, hogy ezt a sportágat választottad?

Valószínűleg az első edzőm, Tommy. Egy kis faluból származom, 5000 lakossal, ami azt gondolhatjuk, hogy nem éppen ideális, de Tommy nagyon elhivatott volt, és minden tőle telhetőt megtett a sportágunkért. A kis lélekszám ellenére, az egyesületünk nagyon eredményes volt a skót mezőnyben. A legjobb játékos a csapatból jelen pillanatban 35. a világranglistán, (bár szerencséje, hogy én már nem vagyok aktív játékos :) )

 

Miért a Tollas?

Sok sportot kipróbáltam, de nagyon hamar a Tollaslabda szerelmese lettem. Az összes hétvégémet és délutánomat a teremben töltöttem.

 

Egy gyermekkori emlék, amit megosztanál?

Eltörtem a kezem, amikor 10-11 éves lehettem, és sajnos pár hétig nem tudtam edzeni. Egy hét otthon ülés után nem bírtam tovább, és elmentem edzésre. Négy hétig a másik kezemmel ütöttem. Nem volt sok értelme, de legalább anyukámat nem kergettem otthon őrületbe.

 

Térjünk rá az egyesületre! Mióta is vagy a MASE tagja?

Már majdnem 5 éve itt vagyok, és sajnos még mindig nem igazán megy a magyar nyelv :)

 

Mit szerettél a legjobban az elmúlt pár évben az egyesülettel kapcsolatban?

Figyelni a játékosokat, ahogy felnőnek, látni a küzdést, amit egy versenyen, vagy akár edzésen a győzelemért vagy egymásért megtesznek.

Nagyon szeretem a nyári időszakot, amikor szuper idő van, és mindenki együtt tud edzeni anélkül, hogy az iskola megnehezítené a dolgukat.

 

Vannak példaképeid?

Igen, van egy pár. Jurgen Klopp, Sir Alex, Mourinho, Roger Federer, Tyson Fury, Mike Tyson, Mohammed Ali és persze C. Ronaldo (Számomra ő az elhivatottság “fogalma”).

 

Miért ajánlanád a gyerekeknek/amatőröknek a sportágat?

Élvezetes! Viszonylag alacsony kockázattal jár, hasznos a szem-kéz összehangolására, általánosan fejleszti az erőnlétet és az egész testet. Kutatások kimutatják, hogy a tollaslabda akár rekreációs tevékenységként is hozzájárul a mentális egészséghez.

 

Mit jelent a csapat számodra?

Nagyon fontos számomra. Szinte olyan érzés, mint ha egy család részese lennénk. Mindenkinek van egy saját élete a pályán kívül, bár számomra az év legnagyobb részét itt töltöm a csapattal, és erről szólnak a mindennapjaim, ezért nehezen tudok akár pillanatokra is elszakadni az egyesülettől.

 

Szerinted miért kell a gyerekeknek sportolniuk?

Szerintem a gyerekeknek kezdetekben több sportágat is ki kellene próbálniuk, mielőtt kiválasztják a számukra megfelelőt. Ha kiskoruktól kezdve csak egy sportágat űznek, sajnos kihagyják annak a lehetőségét, hogy a különböző sportágak által megszerezhető specifikus képességeket áthozzák egyik helyről a másikra, ami nagyon fontos lenne. Ez a mentalitás Magyarországon egyelőre elég nehezen elképzelhető, ennek az elméletnek a megvalósításához komoly erőforrásra lenne szükség, ami úgy gondolom, hogy csak állami szinten működhet.

Amit én látok, és tapasztalok, hogy a “tehetséges” fiatal sportolókat egyből mindenki be akarja vonni, és ott tartani a saját sportágában, ezzel nincsen felépítve egy megfelelő együttműködés a sportágak között.

Továbbá gyereknek sokat segít a sport abban, hogy tanuljanak az életről, és hogy fiatal korban már hosszú távra szóló képességeket szerezzenek (időbeosztás, döntéshozatal, következmények, felelősségvállalás, csapatmunka, győzelem/vereség megélése). Ezeket azt gondolom, az oktatási rendszer nem tudja teljesen biztosítani jelen pillanatban.

 

Mit tanultál? Mit végeztél?

Jelen pillanatban is tanulok egy online kurzuson Skóciában, amivel remélhetőleg 6 hónap múlva mesterdiplomás edző leszek. Van egy könyvelői alapdiplomám, de miután végeztem vele, gyorsan beláttam, hogy az edzősködés érdekel igazán.

 

Mik a legemlékezetesebb versenyeid?

Egy Ifjúsági Európa Bajnokságon az egyik skót játékosom érmes lett, ami kiváló eredménynek számított. Azt gondoltam, hogy akkor innentől kezdve mindig így lesz, de 22 éves edzőként benne van, hogy naiv voltam.

Még egy emlékezetes hétvége, amikor az első felnőtt nemzetközimen edzősködtem Dubai-ban, és dobogóig “vittem” Gergőt, bár, hogy őszinte legyek elég tapasztalatlannak, és haszontalannak éreztem magam a pálya mögött. Ami vicces, hogy utána (természetesen sosem gondoltam komolyan) megkérdeztem párszor Henriket, és Alant, hogy biztosan nekik kell-e utazni, ha eredményt akarnak.

 

Miért és Hogyan lettél edző?

16 évesen kezdtem el edzősködni (kezdetben azért, hogy egy kis anyagi hasznot húzzak belőle).

Miután játékosként abbahagytam, 18 évesen kezdtem komolyabban venni az edzősködést, és éreztem, hogy ez az, ami engem igazán érdekel. Szerencsés voltam, mivel tapasztalt edzőktől tudtam tanulni, ami biztos alapokat adott a jövőt illetően. Ameddig egyetemista voltam, csak fél állásban edzősködtem, ahogy végeztem vele, egyből teljes állású pozíciót kaptam.

 

Mi a célod, mint edző?

Sok különböző dolgot is tudnék említeni. Elsődleges célom, hogy a játékosnak, akikkel együtt dolgozom, pozitív változást, hatást hozzak az életükbe valamilyen formában. Sok versenyző, akikkel az évek során foglalkozunk, sajnos abbahagyja a sportot, ezért tényleges célom, hogy az időintervallum, ami alatt együtt dolgozunk, hasznos legyen számukra az életük során.

Ha specifikusabb szeretnék lenni, akkor szeretném, hogy legyen egy olimpikon, akiről elmondhatom, hogy én vagyok az edzője. Nem szeretnék egy Olimpiára/Világeseményre elutazni addig, amíg tényleg nem érzem azt, hogy megérdemlem én is, és megdolgoztam érte. Az álmom az lenne, hogy egy játékosom eredményt érjen el egy világeseményen. Ez nem kis álom, de ha mi nem teszünk magunk elé nagy célokat, hogyan várjuk el a játékosoktól, hogy ők ezt megtegyék.

 

Mit szeretnél adni a játékosoknak?

Minden tőlem telhetőt! Szerintem egy edző legfontosabb feladata oktatni, és elérni azt a pontot, hogy minél kisebb szüksége legyen a játékosnak az edzőjére/mentorára. Egy idő után el kell jutni oda, hogy az edző nem utasítja a játékost, hanem közös megbeszéléssel/megegyezéssel kerekednek felül a problémán. A mi (edzők) felelősségünk az, hogy egy olyan környezetet teremtsünk, ami biztosítja a sportolóinknak az „önállóság elérését”. Ideális esetben ez azt jelenti, hogy olyan mentalitást/gondolkodást szereznek a játékosok, amivel képesek a bennük rejlő potenciálból kihozni a maximumot. Végül azt mondanám, hogy nem irányítani kell a játékosokat, hanem megtanítani őket gondolkodni.

 

Mi a 3 legfontosabb érték/tulajdonság szerinted, hogy valaki sikeres legyen?

1. Szorgalom / Csapatmunka

2. Hozzáállás / Elkötelezettség

3. Életstílus / Táplálkozás

 

Miért fontos a csapat?

Bár a tollaslabda egy egyéni sport, csapat nélkül nagyon nehéz sikeresnek lenni. Nem egyszerű motiváltnak maradni minden egyes nap. Vannak nehézségek, kérdőjelek magadban, de amikor a csapattársak ott vannak melletted, és ugyanazt tapasztaljátok, azon az úton mentek végig, és biztatjátok egymást, hihetetlen erőt tudtok adni egymásnak egy nehezebb időszakban. Személy szerint én nagyon örülök neki, amikor hallom, hogy a játékosaink szurkolnak egymásnak egy versenyen, vagy bátorítják a másikat edzésen. Ha egy játékos a csapatban képes áldozatot hozni annak érdekében, hogy a másiknak megfelelő színvonalú edzése legyen, akkor megemelkedik az edzésminőség, és hosszú távon ez a mentalitás az egész csapat fejlődéséhez vezet.

 

Milyenek a lehetőségek egy tollaslabdázó számára itt az egyesületnél?

Közel végtelen lehetőség adódik egy fiatalnak itt, hogy jó tollaslabdázó legyen. Ami miatt én aggódok az az, hogy a “lehetőség” az nem “garancia”. Ezalatt azt értem, hogy a megfelelő mentalitás nélkül, áldozatok nélkül, gyorsan egy “elszalasztott lehetőség” lehet egy tollaslabdázó számára.

 

Az igaz, hogy ha edzőként érsz el egy sikert, nagyobb büszkeséggel tölt el, mint ha a sajátod lenne?

Azt gondolom, ha egy edző jól végzi a munkáját, a kettőt nem lehet elválasztani. Az én dolgom, hogy segítsem a játékost abban, hogy sikeres legyen, és ha ez megtörtént, természetesen nagyon boldog és büszke leszek, bár nem kapcsolom a sikert kizárólag magamhoz (én egy része vagyok csak az ő sikerének).

 

Szereted Magyarországot?

Igen, nagyon. Az időjárás számomra hihetetlen, legfőképpen a nyáron.
Öt év alatt azért sokat bátorodtam, és jóval szélesebb az az “ételskála”, amiből étkezni merek. Ez azt jelenti, hogy kicsit finnyás, csúnyán szólva sznob voltam, amikor megérkeztem.

Hogyan kapcsolsz ki?

Szeretek focit nézni, leginkább az angol focit, és a Bajnokok Ligáját, bár a kedvenc csapatom a Celtic! Szeretek játszani a Playstation-ön is, ez ad igazából lehetőséget arra, hogy kapcsolatban maradjak az otthoni barátaimmal.

  

Hogy látod magad 10 év múlva?

Valószínűleg teljesen ősz leszek, de remélhetőleg a pálya mögött még mindig!